|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Borsos Gyöngyi 2001. június 30.Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./2001. október 11.Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség programfelelőse jelezte, hogy a tavalyi tapasztalatokon okulva, a magyar nyelv csángóföldi oktatása az iskolán kívül zajlik az idei oktatási évben. A szövetség pályázatot nyújtott be a nyáron a hálózat megszervezésére, s a magyar oktatási tárca és az RMPSZ segítségével szeptemberben végeztek a szervezéssel. "Az oktatást minden helyszínen megkezdtük, a pedagógusok és gyerekek közösen dolgoznak. Pusztinán: Bilibók Jenő, Barnat Simona, Nyisztor Ilona és Ségercz Ferenc foglalkoznak kicsikkel és nagyokkal. Trunkon: Róka Szilvia, Dioszénben: Farkas Mónika tanít, Klézsén: Mihálydeák Adél, Borsos Gyöngyi, Hegyeli Attila foglalkozik kicsikkel, nagyokkal és felnőttekkel. Somoskán: Bogdán Melinda, Külsőrekecsinben: Szarka Felicia és Ghiurca Valentin dolgoznak. Okt. 13-án, tartják az első tanártalálkozót Klézsén. Ekkor a tanárok beszámolnak az indulás nehézségeiről, sikerekről, kudarcokról. /Csángómagyar oktatás 7 faluban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./2001. december 8.Dec. 8-ra beidézték a klézsei rendőrségre a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit /a programvezető Hegyeli Attilát, a magyarórákat saját lakásába befogadó Csicsó Antalt, Habarics Lázárt és Istók Bálintot, valamint Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél tanárokat/. Hegyeli Attila a Krónikának elmondta, arról értesült, hogy a Bákó Megyei Rendőrségről Amariucai századossal kell találkozniuk, aki a délutáni magyarórák ügyében folytat vizsgálatot a községben. A Bákó Megyei Rendőrkapitányság sajtóosztályán Valerica Manole százados a Krónika első megkeresésekor nem tudott tájékoztatást nyújtani arról, hogy milyen ügyben nyomoz a rendőrség. A második telefonhíváskor már azzal a hírrel fogadott, hogy lefújták a klézsei akciót. Elmondta, lehetséges, hogy erről csak beszélgetésünk után értesítik a helyi rendőrök a beidézett személyeket. Valerica Manole arról tájékoztatott, hogy Amariucai százados, a közrendvédelmi osztály tisztje a Megyei Tanfelügyelőség írásos megkeresése nyomán készült kiszállni Klézsére. Az átiratban az állt, hogy a községben engedély nélküli oktatás folyik. "Az üggyel foglalkozó kollégám értesítette már a rendőrőrs-parancsnokot, hogy ne hívja be az érintett személyeket, amíg a tanfelügyelőség nem szolgáltat további adatokat az ügyről - nyilatkozta a szóvivő. Ezeket a problémákat a helyi hatóságoknak és a tanfelügyelőségnek kell megoldaniuk, és a megoldáshoz nem szükséges a rendőrség fellépése - magyarázta a Krónikának Valerica Manole százados. /Gazda Árpád: Beidézték a csángók magyartanárait. Visszalépett a rendőrség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./2002. január 29.Amikor az ősszel Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél nyelvkutató és egyben tanító elindult Klézsére, már érződött, hogy az országban megerősödött a magyarellenes hangulat. Az elmúlt héten például a klézsei rendőr egyszerűen besétált a magyar tanárok lakására. Az ideiglenes tartózkodási engedély hiánya miatt úgy viselkedett, mintha házkutatási paranccsal is rendelkező politikai rendőr lett volna. Mihálydeák Adél és Borsos Gyöngyi pedagógusok. Egyedül Klézsén az ősszel még mintegy 200 magyar nyelvet tanulni óhajtó száma 40–50-re csökkent a megfélemlítések miatt. Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél jan. 28-án visszautazott Klézsére, hogy Hegyeli Attilával együtt folytassák a tanítást. Jan. 28-án fontos tanácskozásra is sor került Bákóban. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke jelenlétében megalakult a Csángómagyar Pedagógusok Testülete. (A 12 Moldvában tanító pedagóguson kívül Borbáth Erzsébet és Deáky András is a tagjai között található.) /Bajna György: Megalakult a csángómagyar pedagógusok testülete. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29.2002. február 8.Érdeklődni kezdett a Hargita megyei rendőrség azoknál a családoknál, akiknek közvetlen hozzátartozói a Bákó megyei Klézsén oktatják a csángómagyar gyermekeket. Az indokolatlan kivizsgálásban – amelyről a megyei rendőrparancsnok nem tud – részt vettek a Bákó megyei tanfelügyelőség illetékesei is.. A szentegyházi Bogdán, illetve a gyergyócsomafalvi Mihálydeák családnál érdeklődtek gyermekeik felől a helyi rendőrőrs munkatársai, míg a gyergyószárhegyi Borsos családnál a Bákó megyei tanfelügyelőség két illetékese tett látogatást. Benedek Klára, a szentegyházi Tamási Áron Általános Iskola igazgatóját a városi rendőrség egyik tisztje kereste fel, és az oktatási intézmény egykori végzőse, Bogdán Melinda felől érdeklődött. A rendőr nem tudja, miért kell begyűjtenie ezeket az információkat. Borsos Gyöngyi tanítónő Gyergyószárhegyen élő szüleinél már a Bákó megyei tanfelügyelőség alkalmazottaiként mutatkozott be két civil férfi, aki azt firtatta, lányuk hol végezte tanulmányait, és jelenleg hol dolgozik. A gyergyócsomafalvi rendőrőrsön senki sem válaszolt a Krónika munkatársának telefonhívására, a szentegyházi kapitányságon azt a választ kapták: tudomásuk szerint pedagógusok után egységükből senki sem folytatott vizsgálatot. Ioan Negrusa tábornok, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság parancsnoka elmondta, beosztottjai érdeklődésének okát nem ismeri, mivel arra rendeletet nem adott ki. Negrusa tábornok megígérte, hogy a napilap írásos beadványa alapján kivizsgálja az ügyet. /Rostás Szabolcs: Gyanús kivizsgálás. Rendőrségi látogatás a székely tanároknál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./2002. december 2.Nov. 30-án Gyergyószárhegy vendége volt harminc csángó. Hozták magukkal, amijük volt: éneket, táncot, furulyaszót és derűt. Szárhegyen egy lelkes, hagyományápoló, fiatal közösség lett kovásza a remélhetőleg tartós kapcsolatnak. Borsos Gyöngyi és Ferencz Éva, a Moldvában tanító két bátor leány segített a kapcsolatteremtésben, s Hegyeli Attiláék klézsei és somoskai csángómagyarokkal érkezhettek meg Gyergyószárhegyre. Rögtönzött csángó népművészeti kiállítás, majd Hegyeli Attila, az Moldvai Csángómagyar Pedagógus Szövetség elnöke csángókról szóló előadása után Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című versgyűjteményét mutatta be. Utána a tánc vette át a főszerepet. Először a somoskai és klézsei vendégek mutatkoztak be, majd a helyi Cika Néptáncegyüttes. /Bajna György: Csángók Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 2./2011. április 22.Csángó oktatás - program és megvalósítás - Borbáth Erzsébet kiértékelõje1. A csángó oktatási program indulása Kilenc évvel ezelõtt pontosabban 2002. április 10.-én írt, a jelenlegivel azonos címû beszámolómat is a fenti József Attila verssorral indítottam. Akkor a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége felkérésére, a moldvai csángó oktatási program szakirányítójaként számoltam be a 2001-2002-es tanévben beindított csángó oktatási program nehézségeirõl, eredményeirõl. Az akkori beszámolóból, amely megjelent a Moldvai Magyarság címû folyóirat 2002. júliusi számában is, fontosnak tartok kiemelni három megállapítást. 1.1. Az iskolán kívüli magyar nyelvoktatási program kidolgozása és a 2001-2002-es tanévtõl történõ beindítása a moldvai csángó falvakban, annak a folyamatnak az eredménye, amely 1990-ben kezdõdött, és 2000. november 5-én Klézsén (a Szeret-Klézse Alapítvány székházában szerk. megj.) kidolgozott átfogó Cselekvési tervben összegzõdött. (Ezen tényállás következetes elhallgatása több, mint elgondolkodtató.) 1.2. 2001. szeptemberétõl 7 helységben (Pusztina, Klézse, Buda, Somoska, Külsõrekecsin, Diószén, Trunk) 12 pedagógus (Bârnat Simona, Bilibok Jenõ, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Farkas Mónika, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Mihálydeák Adél, Nistor Ilona, Róka Silvia, Sarca Felicia, Ségercz Ferenc) közülük 7-en szülõfalujukba hazatért moldvai csángó értelmiségi fiatalok (szerk. megj.) irányításával elkezdõdött az immár szakmailag is szervezett iskolán kívüli magyar nyelvtanítás. (A fiatal moldvai csángó értelmiség feladatvállalása tehát már a program indításakor nyilvánvaló volt. Tanulságos lenne egy tanulmányban feldolgozni, miért keseredtek bele, távolodtak el a Csángószövetségtõl a kezdetben hittel és bizakodással feladatot vállaló csángó fiatalok. Kapnak-e kellõ megértést, segítséget, elismerést azok, akik tehetségükkel, munkájukkal kibocsátó közösségüket is szolgálják, és mintát adnak az utánuk jövõk számára?) 1.3. Moldvai látogatásom még inkább megerõsített abban, hogy az anyagi támogatás mellett, a szakmai felkészültség, elhivatottság, az adott közösség ismeretén, tiszteletén, szeretetén alapuló következetes, tisztességes munka visz sikerre egy programot. 2. A program átvilágításának célja, lebonyolításának módja Meg kell vallanom õszintén, hogy váratlanul ért a Csángószövetség felkérése, hogy a szovátai (Románia) Teleki Oktatási Központ és a Csángószövetség közös minõségbiztosítási programjában részt vegyek. (A Csángószövetség minõségi oktatásra vonatkozó elképzelései miatt szakmai kapcsolatunk 2004. szeptemberétõl megszakadt.) Mindezek ellenére megtisztelõ, felelõsségteljes feladatként vállaltam el, hogy a Teleki Oktatási Központ igazgatójával és egy fiatal történelem-filozófia szakos tanárral együtt szakmai segítséget nyújtsunk, átvilágítsuk a moldvai csángó oktatási programot, véleményezzük a Csángószövetség munkáját. (Így szólt a felkérés.) A feladat súlyának megfelelõen 2011 2014. október 17.Székelyföld történetéről GyergyószárhegyenA székely történelem jeles eseményeit mutatja be az a kiállítás, amely Székelyföld története címmel szombaton nyílik Gyergyószárhegyen, a polgármesteri hivatal aulájában. A kiállításon helyet kapnak a szárhegyi vonatkozású emlékek is. A tárlat megnyitója a Székelyföld Napok eseménysorozathoz kapcsolódik, és a VIII. Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztivál egyik kiemelkedő eseménye lesz – olvasható a rendezvény ajánlójában. A mostani kiállítás olyan állandó tárlatot alapozhat meg, amelyet bővített formában később a szárhegyi Lázár-kastélyban, Székelyföld történetének egyik fontos helyszínén mutatnának be a közönségnek. A kiállítás rendezője a Pro Arte et Natura Alapítvány (PAN), kurátora Borsos Gyöngyi néprajzkutató. „Ez a kulturális kezdeményezés az ezeréves székely sors iránti mély szeretetet fejezi ki. Hozzájárul, hogy a székely nép eljövendő nemzedékeinek szívében tovább éljen a magyar megmaradás létjogosultságának tudata” – idézik az ajánlóban Lipthay Antalt, a PAN társalapítóját. A tárlat anyaga több kulturális intézmény, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tarisznyás Márton Múzeum, a Csíki Székely Múzeum, Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont együttműködésével valósul meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 22.Bemutatókörúton a Gyergyói SzemleA Gyergyói Szemle második lapszámát mutatták be a Salamon Ernő Gimnáziumban. Nagy József történész, a Szemle főszerkesztője és társszerkesztői ismertették a kiadványt, és biztatták a diákokat, lapozzák a tudományos és ismeretterjesztő folyóiratot, mely a gyergyói térség elvándorlási problémáját járja körül. „A második Gyergyói Szemlét, akárcsak az elsőt, igyekeztünk tematikussá tenni. Míg az első szám az I. Világháború centenáriumi évfordulójára emlékezik, a második szám az elvándorlás kérdését dolgozza fel. Vándor székely hazatalál? – mottóval jelent meg a Gyergyói Szemle, melyben hét rovat, hét tanulmány szól az elvándorlásról, az elvándorlás következményéről. Tudni kell, országos szinten az elvándoroltak száma elérte a négymilliót, ennek következményei mindenkit érintenek, és beláthatatlan, milyen hatást gyakorol a jövőre. A folyamatra kistérségi szinten reagál a folyóirat, járja körül a témát” – ismertette Nagy József. A Gyergyói Szemle hét rovatában történelem, gazdaság szempontjából, szociológiai néprajzi vonatkozásban, természettudományok felől nézve kapunk képet az elvándorlásról, melyet az irodalom és művészetek rovat egészít ki. Minden rovatnak külön szerkesztője van. A történelem és gazdaság rovatot a főszerkesztői teendőket is ellátó Nagy József vezeti, a néprajzi rovatot Portik Gabriella, az irodalom rovatért Borsos Gyöngyi, a folyóiratban helyet kapó művészeti rovatért Ferencz Zoltán, a természettudományok rovatért Csata Kinga, valamint a szociológiai és szociális munka nevet viselő rovatért Dániel Botond felel. A bemutatón jelenlévő szerkesztők és közlők közül Kiss Gabriella mesélt a megjelent tanulmányáról, mely a demográfiai változások és migráció hatását vizsgálja az idősekre és a szociális ellátórendszerre vonatkozóan. A Szent Erzsébet Öregotthon munkatársa elmondta, jelenleg 62 lakónak él a családja külföldön, az idősek pedig a változásokat fel kell dolgozzák. Kihangsúlyozta, a tanulmányban megjelent számok mögött sorsok vannak. Baricz Tamás Imola Székelyhon.ro 2017. február 28.Rafi Lajos nem merül feledésbeVan, aki holtával az emlékezetből is kitörlődik, Rafi Lajos immár sosem fog nyomtalanul eltűnni. Csatornái, üstjei, papírfecnire vagy szalvétára írt versei tartják életben az emléket: élt egyszer Szárhegyen egy cigány költő. Kirekesztettként és be nem fogadottként írta sorait negyvenkét éves koráig. Hogy ez ne menjen feledésbe, arról szárhegyiek gondoskodnak. Halottként él az Isten – e címet viseli az a verseskötet, mely pénteken kerül a nagyközönség elé. Nincs benne Rafi összes verse, mert sorait szétszórta, teljes életművét talán már soha sem lehet összegyűjteni a 2013-ban elhunyt tollforgatónak, de számos, eddig ismeretlen alkotása most közkézre kerül. Szárhegyi származású emberek fogtak össze ennek érdekében. Rafi távozása után ugyanis sokakban felmerült a vágy: összegyűjteni verseit. Volt, aki őrzött néhányat kéziratban, előkerültek a cigány nyelven írt költemények is. A jó lenne-álmodozás akkor vált reménnyé, amikor a szárhegyi származású Kozma Csaba, a kolozsvári Polis kiadó munkatársaként felvetette az ötletet: a Földhöz vert csoda és Az élet számlája után Rafi harmadik kötetének a Polis lehetne a gyámja. Danguly Ervin jelenlegi községvezető egyből támogatásáról biztosította a kezdeményezést, átadva az addig általa őrzött verseket, aztán Borsos Gyöngyi és Ferenczi Attila is gyűjtésbe kezdett, nyilvánosan is meghirdették a szándékot. Ferenczi Attila, a régi cimbora vállalta a kötet szerkesztését és az ajánlás megírását, a költemények sorrendjét is rá bízták. S ha már négy szárhegyi segítőtárs akadt, csatlakozott hozzájuk még Ferencz Zoltán és Siklódy Ferenc, alkotásaikkal illusztrálták Rafi rímes gondolatait. A hatgyermekes cigányköltő családja is az ügy mellé állt, Kozma Csaba az egyeztetésekre úgy emlékszik, szülők, feleség, hozzátartozók egyaránt örvendtek, hogy felkarolták Lajos hagyatékát. Másfél év kellett, hogy a terv formát öltsön, és Rafi tehetségéből újabb élményeket kapjunk. Olyan könyv van tehát készülőben, melynek borítójára nem kerülhetett volna más szimbólum, mint amit Siklódy választott: a fekete kalap. Alatta pedig egy történet lapul egy emberről, aki 1970-ben született Marosvásárhelyen. A nyárádmenti rokonságtól megválva Szárhegyen telepedtek meg, édesapját jó kezű csatorna- és rézüstkészítőként fogadták be. A történet egy olyan emberről szól, aki, bár ilyen családi hagyománynak nyoma sem volt, leérettségizett Gyergyószentmiklóson. Aki mert az 1987-es évi választásokra Béke-verset írni, tizenegyedikesként pedig Májusi ódát. Ez az ember amikor lediplomázott, már nős volt. Családja egyre népesebb lett, de szót kért magának a szerelem, rakoncátlan ösztöne és a sokszor keresztként cipelt kisebbségi léte. A fekete kalap alatt ott van a fehér ingbe öltözött ember, és ott a szanatóriumban sínylődő, Istenhez kiáltó és a vasúti síneken fekvő is. Az ember, aki sosem hagyta, hogy teljesen megismerhessük, és ezt a szokását, úgy tűnik, holtában is tartja. Úgy szétszórta verseit, hogy bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy még egy előkerüljön. A kötetbe gyűjtött alkotásai mégis kerekítik az életművet, a verssorok pedig bárkinek lehetnek a mindennapi kenyerek. Úgy tűnik, Rafi többet ad, mint amennyit néhanapján kapott. Könyvbemutató „Tudom, már csak az unokák / mondják rólunk az igazat. / Fiaink csak a fejünkhöz fogják / verni, a sóba mártott szavakat.” Rafi Lajos harmadik verseskötetének bemutatójára pénteken 18 órától Szárhegyen, a Cika teremben kerül sor. A könyvet bemutatja Ferenczi Attila irodalomtanár, a rendezvény szervezője a Láthatatlan oskola. A kötet ára: 35 lej. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. november 22.Leleplezik a névadó szobrátNéprajzi, főleg népviseletekre összpontosító katalógust jelentetett meg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A névadó születésének kilencvenedik évfordulóján mutatják be, egy országos néprajzi konferencia keretében, ugyanakkor leplezik le Tarisznyás Márton szobrát is. „Az utóbbi huszonöt évben, noha voltak néprajzi jellegű kutatásaink és egyéb tevékenységeink, az e téren összegyűlt tudást nem nagyon tettük közhírré” – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató arra célozva, hogy néprajzi kötet utoljára 1982-ben jelent meg Tarisznyás Márton feljegyzéseiből, és 2006 volt az az esztendő, amikor a múzeumban elkészült a népviseleteket is bemutató, ma is látható kiállítás. A három, múzeumban dolgozó néprajzos – a magyarországi Abrudbányai-Győri Tamás, illetve a helybéli Borsos Gyöngyi és Szőcs Levente – révén tevődött a hangsúly idén újra a néprajzra, digitalizálták a gyűjteményt, és az ő munkájuk eredménye az új katalógus is /Gyergyói viseletek/ benne a múzeumban fellelhető viseletek leírásával. Noha zömmel a magyar népviseleteket tartalmazza, de – akár a múzeumi gyűjteményből – a kiadványból nem hiányzik a román, csángó, cigány viselet sem. Több mint katalógus, ismeretterjesztő kiadvány ez – mutatta az igazgató az első példányt, mely formáját tekintve azonos a korábban kiadott Karácsony János-albummal. A Kriza János Néprajzi Társasággal és a Hargita megyei önkormányzattal közösen szervezett konferencián, november 29–30-án már bárki kézbe veheti ezt a katalógust, ugyanakkor nyílik alkalom minden érdeklődő számára, hogy a néprajzi előadásokat meghallgassa. A vándorkonferenciára a romániai magyar néprajzosok érkeznek Gyergyószentmiklósra, és a tudományos előadások, illetve kötetbemutató mellett még egy eseményre sor kerül: leleplezik Tarisznyás Márton szobrát. Gyergyószentmiklósról elszármazott személy, Nagy Miklós orvos finanszírozza a múzeum névadójának a szobrát, kivitelezője pedig a szintén Dombóváron élő festő és szobrász, Varga Gábor. Ő az, akinek alkotásait már ismerhetik a szentmiklósiak, hiszen ő készítette az Orbán Balázs-szobrot, illetve a gimnázium épületén a címeres domborművet. A Tarisznyás Márton születésének 90. évfordulójára készülő szobor egyelőre a múzeum udvarán kap helyet, de az igazgató megjegyezte: ha a városrendezés olyan fázisba ér, amikor köztereinkről már csak a díszek hiányoznak, és méltó helye lesz ott a „múzeum lelkének” is, nem lesz akadálya a helyváltoztatásnak. A költözködés ideje bizonytalan Uniós pályázatból kellene felújítani a múzeumot. A hárommillió lej feletti támogatásból valósulna meg a nyílászárók cseréje, az épületgépészet villanyhálózat-cserével, fűtéssel és szigeteléssel, valamint az udvar újrarendezése. Nyár óta tudott, hogy ennek a munkálatnak feltétele az épület kiüresítése, csak még az a kérdés, hogy mikor és hová kell költözni. A részletes tervezésre kiírt közbeszerzési eljáráson senki nem jelentkezett, így a feltételek átszabására és újabb kiírásra kerül sor, utána következik a kivitelezők versenyeztetése és a tényleges munkálat. Csergő Tibor emiatt csak jövő májusig tud rendezvényeket tervezni, hisz nem tudni, mikor kell átadni munkaterületnek az ingatlant. Egyelőre még az sem világos, a műértékek hol kapnak helyet, tervezik, hogy az adminisztráció a volt tüdőkórház januártól felújításra kerülő helyiségeibe költözik át, a raktárak egy részét is ott alakítják ki. A többiről, további lehetséges raktárhelyiségekről még egyeztetni kell az önkormányzattal. „Merem remélni, hogy jövő nyár elejétől megkezdődik a felújítás, és a késlekedésekkel nem jutunk oda, hogy a projekt megvalósítása megkérdőjeleződjön” – mondta az intézmény igazgatója. A munkálatok kezdetétől hozzávetőleg egy évre lesz szükség, amíg a múzeumot újra berendezhetik az ingatlanban. Az átmeneti időszakra körvonalazódik egy olyan terv, amely turistaforgalmat jelentene, múzeumi szolgáltatást nyújtana. A Tinka-féle vízimalom mellett, a malomárok és Békény között vásárol meg egy területrészt az önkormányzat. Ha tisztázódik a birtokviszony, akkor a múzeum vízzel hajtott szerkezetek rekonstrukcióit helyezné el ott. A Békényen megmaradt egyetlen malom mellett tehát működő állapotban lenne megtekinthető a vízifűrész, a kártoló, a ványoló és a mosató. „Megvan az elképzelés, hogyan lehetne ott egy busznyi turistát fogadni, a város alszegi részét e téren fejleszteni, az idegenforgalomba bevonni” – fogalmaz Csergő Tibor, de leszögezi: ez az elképzelés, vannak tényezők még, melyek nélkül nem nyílhat meg a nagyközönség előtt a vízzel hajtott szerkezetek múzeumi részlege. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. november 29.Az iskola, ahol a fazekasmesterség alapjait lehet elsajátítani„A cél az volt, hogy a műterem felszereltségét bővítsük, a foglalkozásokat változatosabbá tegyük, és a kellemest a hasznossal összekötve, egy népi mesterséget tudjunk megismertetni a gyermekekkel” – fogalmazott Bíró Zsuzsanna, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola tanárnője, annak apropóján, hogy fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel bővült a tanintézet eszköztára. Az iskola kézműves műhelye fazekas-kerámia előállításához szükséges eszközökkel gazdagodott egy pályázat révén. Elmondták, az eszközbeszerzést két hónapos kutatómunka előzte meg. A Tarisznyás Márton Múzeumban Borsos Gyöngyi néprajzkutató-muzeológus és Szőcs Levente néprajzkutató megismertette az intézményben található néprajzi tárgyakat, eszközöket, beszéltek ezek funkciójáról, a díszítésükhöz használt motívumokról, ahol elsősorban a cserépedényeken volt a hangsúly. A városi könyvtárban folytatták a tudásgyarapítást, a művészettörténet órán tanultakat egészítették ki, azt keresve, a görög művészeti alkotásokhoz képest a népi kultúrákban még milyen agyagedények találhatóak. Voltak korondi tanulmányúton is, ellátogattak egy ottani fazekasműhelybe, megnézték, hogyan készül az agyagedény, hogyan mázazzák, díszítik, égetik ki azokat. A korondi műhelytől huszonöt kerámiatányért kaptak ajándékba, amelyek festésével „elkezdhették a fazekasmesterséget” a tanulók. A Vaskertes iskola műteremébe, a pályázat jóvoltából, egy agyagprés, öt darab festő- és egy agyagozókorong került, ezt már ki is próbálták a gyerekek. Ami még hiányzik, az egy égetőkemence. Remélik, a későbbiekben lehetőség lesz ennek beszerzésére is. Gergely Imre / Székelyhon.ro 2017. december 4.Szobrot állítottak a névadónakSzületésének 90. évfordulóján, az intézmény udvarán leplezték le a gyergyószentmiklósi múzeum névadója, Tarisznyás Márton mellszobrát. A múlt szerdai ünnepi eseményen a múzeum korábbi igazgatói is jelen voltak, a szoboravatót követően pedig néprajzi konferenciára és kiadványbemutatóra várták az érdeklődőket. A gyergyószentmiklósi múzeum két korábbi igazgatója, Lukács Mária és Kovács Domokos leplezte le Tarisznyás Márton mellszobrát, amely Varga Gábor a dombóvári képzőművész munkáját dicséri, adományozója pedig a gyergyószentmiklósi születésű, szintén Dombóváron élő Nagy Miklós. Csergő Tibor jelenlegi múzeumigazgató kiemelte, nem ez Varga Gábor első alkotása, amelyet Gyergyószentmiklóson láthatunk, hisz a Virág negyedben lévő Orbán Balázs-mellszobor, valamint a Salamon Ernő Gimnázium homlokzatán található angyalos címer is az ő munkája. Az intézményvezető hosszasan méltatta a múzeum névadóját, mindeközben pedig a két korábbi igazgató munkájának jelentőségét emelte ki. Rámutatott, Kovács Domokos és Tarisznyás Márton annak idején kollégaként dolgoztak, később pedig Lukács Máriának köszönhette a múzeum, hogy visszakapta önállóságát, és felvette Tarisznyás nevét. – Tarisznyás elsősorban a legjobb tudományos kutatója volt a vidéknek, és neki köszönhető, hogy a második világháború utáni időszakban Gyergyó értékeit bekapcsolta az erdélyi és az ország tudományos körforgásába – fogalmazott méltatásában Csergő Tibor, megjegyezve, Tarisznyás úttörőnek számított, azonban nem volt könnyű akkoriban tudósembernek lenni és kutatómunkát végezni Gyergyószentmiklóson, hiszen hiányzott az értelmiségi réteg, „gyakorlatilag Tarisznyásig a gyergyói ember nem látott tudóst”. Hozzátette, ennek ellenére nagyszerű munkát végzett, amit többek között az is bizonyít, hogy annak idején ő leltározta fel a város műemlékeit, a lista azóta pedig alig változott. A szoboravató végén az igazgató megjegyezte, remélik, hogy előbb-utóbb valamelyik gyergyószentmiklósi közteret ékesítheti az alkotás. A szobor leleplezését követően – a Tarisznyás Márton Múzeum és a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében – kétnapos néprajzi konferenciát nyitottak meg, ahol az itthoni szakemberek mellett Erdély különböző településeiről és Budapestről érkezett kutatók tartottak több témakörben előadásokat. A megyei önkormányzat által támogatott konferencián a múzeum legújabb kiadványát is bemutatták: a Gyergyói viseletek a Tarisznyás Márton Múzeum gyűjteményében című kiadványt Borsos Gyöngyi, Szőcs Levente, valamint Abrudbányai-Győri Tamás néprajzkutatók állították össze, megjelenése pedig a Bethlen Gábor Alap és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával valósulhatott meg. Kertész László / Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
